Kard �s l�lek I. fejezte K�l�n�s esem�nyek. V�rszag terjengett a t�li �jszak�ban. A csillagok szeme el� egy lem�sz�rolt falu k�pe t�rult. A h�ban l�bnyomok vezettek a domb fel�. Gazd�juk egy fiatal l�ny volt. Egy szellem. Hossz� l�ngv�r�s haj�t, ami egy�bk�nt a t�rd�ig �rt most a fogcsikorgat�an hideg sz�l t�pdeste. Arc�n fekete mint�zat vonult v�gig. Szeme z�ld volt, ak�r a smaragd. Szinte vil�g�tott. Arc�n f�jdalom �s elkeseredet d�h t�kr�z�d�tt. Kez�r�l folyt a v�r. � volt az, aki lem�sz�rolta a falut. Tehetetlen d�h�ben. - M�rt kellet meghalnia? –halkan lehajtott fejjel k�rdezte az �jszak�t�l. - M�rt kellett meghalnod? – Ord�tott bele az �jcsendj�be. - Mond mi�rt? – k�nnyeivel k�szk�dve. Feln�zett a teliholdra, s m�g jobban elkeseredett. Valami mozgott a h�tt�rben. A l�ny megfordult. – B�rki is vagy most meghalsz! – Rontott a hangok ir�ny�ba. De a veszt�be rohant! �t miko v�rt arra, hogy bel�pjen a csapd�jukba. - Most megfizetsz az�rt a sok v�ront�s�r, amit elk�vett�l! – Sz�lt h�v�s �s ellentmond�st nem t�r� hangon a v�r�s ruh�s miko. Ruh�ja egyhang�s�g�t csak hossz� der�kig �r� fekete haja t�rte meg! - Kezdj�k a szertart�st! –Ne engedj�tek kit�rni! – Adta az utas�t�sokat Reiko. - Rendben! –Kezdhetj�k! –J�tt az egyhang� v�lasz! - Mivel nem �lhet�nk meg, ez�rt �r�k �lomra �t�l�nk! – J�tt a parancsol� hang. Megkezd�d�tt a szertart�s. A mikok elhelyezkedtek. A szellem l�ny k�r�l felragyogott egy �t�g� csillag – a m�gia jele. -~ Mi ez? Mi t�rt�nik? ~ – futottak �t a gondolatok a Szellem agy�n. �rtatlanok v�re. Gonosz l�lek sz�ve. Lelked krist�lyb�rt�nben, Nyugodjon b�k�ben. �letre h�vni csak az tudjon, ki egy suhint�ssal ad �letet. Bel� rem�nytelen szerelembe ess, Ha a szerelem viszonz�sra le, �leted is megv�lt�st nyer. De, ha a szerelem viszonzatlan, Az �r�k pokolban �led v�gtelen �lted. S most. Kinek kez�hez annyi �rtatlan v�r tapad, 200 �ves nyugalomra lel-e krist�ly fogs�g�ban. A Szellem teste hirtelen g�rcsbe r�ndult. K�ts�ge esetten pr�b�lt leveg�h�z jutni, de hi�ba pr�b�lkozott. D�h�ben �s f�lelm�ben ki�ltani pr�b�lt, de egy hang sem j�tt ki a tork�n. Szem�nek f�nye kezdett kialudni. M�r nem kapkodott g�rcs�sen a leveg� ut�n. Sz�pen lassan �sszekuporodott a f�ld�n. Hirtelen k�kes ez�st�s l�ngok csaptak fel k�r�l�tte, amik lefoszlatt�k ruh�j�t. Mire a l�ngok kialudtak Ez�st�s krist�lyr�teg bor�totta a Szellem test�t. Arc�n m�r nyoma sem volt az el�bbi f�lelemnek, m�rhetetlen b�ke �s nyugalom t�kr�z�d�tt az arc�n. �ppen olyan volt, mint egy gy�ny�r� szobor. A t�k�letes mesterm�. - Imm�r lelke �lomba mer�lt. – sz�lalt meg Jokyoden. - Most m�r egy biztos helyen pihen. B�zom benne, hogy onnan sohasem fog kiszabadulni. –Reiko sz�lt k�zbe. - Abban is biztos vagyok, hogy nem szabadul ki egyhamar, hiszen egyszer� haland� vagy szellem nem t�rheti meg a var�zst. – Akago sz�lt k�zbe kicsit f�radtan. - �n viszont azt mondom, m�g �l�nk, addig k�szen kell �llnunk, hiszen sohasem tudhatjuk, mikor bukkan fel az �let peng�je �s tal�lja meg a Tigrist. K�tsz�z �vig h�bor�tatlanul pihenhetett, a Tigris szellem. K�tsz�z �v h�bor�tatlan mag�nyban. - V�gre megtal�ltam! Siker�lt megt�rn�m a kaput �rz� var�zst! Hogy-hogy eddig nem vettem �szre, hogy itt helyezt�k �r�k �lomra. Mindegy, nem sz�mit a l�nyeg, hogy most fel�bresztem, �s a harcomm� teszem… - Egy hatalmas vill�m has�tott bele a t�rbe. Naraku teste darabokban lebegett a v�d�pajzs�n bel�l. – Mi? - Ez meg hogy lehet, nem �reztem ezt a pajzsot! – Nem tudok rajta �thatolni. He? - M�r �rtem, majd Sesshoumaru kiengedi nekem! – Kukukuku… Kezdte nevet�s�t Naraku, miut�n elolvasta a szikl�ba v�sett sz�veget! – Igen Sesshoumaru �s a kardja majd sz�vess�get tesznek nekem! – Azzal olyan h�rtelen elt�nt, mint amilyen hirtelen felt�nt az el�bbi vill�m. A telihold teljes pomp�j�ban uralkodik az �jszakai �gbolton. F�ny�t Olykor egy-egy k�sza felh� tomp�tja. Az erd�ben egy tiszt�son t�bort�z j�rja �jszakai t�nc�t. A t�z n�gy alakot vil�g�tott meg. Agy f�rfit, akinek hossz� ez�st haja volt. Homlok�n k�k f�lhold d�szelgett. Szemei aranys�rg�k. Tekintete nyugodt �s komoly. B�k�sen �lt egy fat�v�ben �s elgondolkodva figyelte a teliholdat. A m�sik alak egy kisl�ny� volt, aki k�zel �lt a t�zh�z �s arra �gylelt, hogy a halak, amiket s�lni rakott a t�zbe meg ne �gjenek. A harmadik egy kis z�ld szellem volt. Aki olykor-olykor felmorrant �lm�b�l. A negyedik pedig, egy k�tfej� s�rk�ny-l� volt. Aki szint�n b�k�sen aludt. - Sesshoumaru h�rtelen felkapta a fej�t. Beleszagolt a leveg�be, majd talpra �llt. - Ez a szag! Most meg�l�m. – sz�lt f�lhangosan. S elindult a szag forr�sa fel�. Jaken �s Rin gyorsan �sszeszedt�k magukat �s ut�na indultak. Hamarosan ki�rtek egy tiszt�sra. S ott �llt vel�k szemben Naraku. Sesshoumaru m�r ny�lt is a Toukijin ut�n, hogy azzal szeletelje fel ellen fel�t. De ekkor megsz�lalt Naraku. - Gyere a Mount H… Hegy maradv�nyaihoz, ott megk�zdhet�nk! – ezzel olyan h�rtelen el is t�nt, mint amilyen h�rtelen megjelent! K�zben be�rt�k Sesshoumarut k�s�r�i is. Ahun nyugtalanul ingatta a fej�t, Rin kicsit agg�dva figyelte nagyur�t. Jaken m�r �pp k�rdezte volna, hogy mi t�rt�nt de �gy gondolta kiv�telesen, jobb, ha meg se nyikkan. Ekkor a Nagy�r megt�rte a csendet. – Indulunk! – Ellenvet�st nem t�rve elindult. Jaken v�gig azon morfond�rozott, hogy hogyan tehetn� fel k�rd�s�t. Ahun Rinnel a h�t�n elindult Sesshoumaru ut�n Jaken lassan �szbekapott �s ut�nuk rohant. De vagy h�romszor felbukott mire utol�rte �ket. - Vajon mi t�rt�nhetett? Sesshoumaru-sama inger�ltnek t�nik. – Jaken morfond�rozott mag�ban, amib�l csak egy fa gy�kere z�kkentette miben m�r megint hasra esett. - Rin t�n�dve n�zte a Nagyurat – Sesshoumaru-sama, hova megy�nk? –Utat adva k�v�ncsis�g�nak. Sesshoumaru nem is vette figyelemben Rin k�rd�s�t, sokkal jobban foglalkoztatta az, amit Naraku mondott. - Mit tervez az a nyomorult? M�r egyszer j�rtam ott, de az a hegy megsemmis�lt nincs ott m�s csak romok, akkor meg mi lehet az, ami miatt ott akar velem megk�zdeni? Mind egy m�r megint valami mocskos tr�kk�t forral a fej�ben. – - Rin �lmosan tekintett fel az �gre. Majd elny�lt Ahun h�t�n �s elaludt.