T�z �v telt el Rin t�voz�sa �ta. Az�ta a kisl�ny gy�ny�r� n�v� �rett �s m�gi�t tenult egy var�zsl�n�t�l �gy � is var�zsl�n� lett. Rin �s fogadott anyja v�dt�k a falut a szellemekt�l. Rin most egyed�l volt otthon, mert gondvisel�je a szomsz�d faluba utazott seg�teni. Sesshoumaru j�rta a vil�got, szellemeket �lt �s �ccs�vel hadakozott aki ek�zben elvette Kagom�t �s gyermek�k sz�letett. Sango �s Miroku is �sszeh�zasodtak �s ikreik lette, aminek Miroku nagyon �r�lt. Egy nap Rin kunyh�j�ba egy sebes�lt falusi esett be. - Ri..Rin-sama...A falut me..megt�madt�k. -Ezzel a s�r�lt kilehelte a lelk�t. .Rin azonnal �j��rt �s nyil��rt ny�lt. Nem kellett sok�ig mennie �s megl�tta a k�t szellemet. Az egyik egy hatalmas s�rk�ny-d�mon, a m�sik pedig egy kutya-szellem volt. Harcuk k�zben lerombolt�k a falu egy r�sz�t. -Takarodjatok innen vagy az �letetekkel fizettek! -a szellemek r� se heder�tettek- .�n sz�ltam. -mondta Rin majd felh�zta az �j�t �s a s�rk�ny-d�monra l�tt, aki mikor el�rte a ny�lvessz� fel�v�lt�tt f�jdalm�ban �s t�mad�st ind�tott Rin fel�. Rin egy energiag�mb�t l�tt ki a t�mad�ra aki porr� lett. A kutya-szellem a l�ny fel� n�zett �s belen�zett annak barna szem�be, majd h�rom ugr�ssal az erd�ben termett �s elt�nt. Rin nem tudta honan, de ismer�s volt neki a s�rga szemp�r. Bevetette mag�t az erd�be, a szellem ut�n. Nem tudta mi, de valami hajtotta. Sesshoumaru ek�zben visszav�ltozott emberi alakj�ba �s egy fa alatt elaludt, hogy s�r�l�sei min�l gyorsabban begy�gyuljanak. Rin amikor oda�rt �s megl�tta az alv� Sesshoumarut, f�ldbe gy�kerezett a l�ba. Hirtelen minden esz�be jutott gyerekkor�b�l. Sesshoumaru fel�bred. -Ki vagy? -k�rdezte. "ismer�s a szaga." gondolta -Gyere el�! Rin el�r�bb l�pett a fa m�g�l. -Mit akarsz haland�? Tal�n engem is meg akarsz �lni? Rin szemei megteltek k�nnyekkel -H�t nem ismersz meg Sesshoumaru-sama? -k�rdezte, majd k�zelebb ment a szellemhez. Sesshoumaru jobban szem�gyre vette a l�nyt, majd elkerekedett a szeme. -A..az nem lehet...Rin?! -a l�ny b�lintott, odaszaladt a szellemhez �s szorosan �t�lelte. Sesshoumarun egy ismeretlen �rz�s lett �rr�, de hamar �szbe kapott. Rin mikor fel�llt �szrevette, hogy piros kimon�ja csupa v�r. R�n�zett a szellemre �s �szrevette, hogy vagy sz�z sebb�l v�rzik. Gyorsan fel�llt �s elszaladt. "Most meg hova megy? Csak nem hi�nyzik nekem? Mi�rt voltam boldog mikor ittvolt velem? Sesshoumaru t�rj �szhez hiszen csak egy haland�." Sesshoumarut gondolataib�l siet�s l�ptek zaja r�zta fel. Rin j�tt. Keze tele gy�gyn�v�nyekkel �s friss vizet is hozott. -Te meg mit akarsz? -k�rdezte Sessh a megszokott hangnemben. Rin csak r�mosolygott. -Ell�tom a sebeidet, ha megengeded Nagyuram. -Nincs sz�ks�gem egy haland� seg�ts�g�re. -mondta lekezel�en -Sesshoumaru-sama...kisl�nyk�nt a terhedre voltam. Most az egyszer had seg�tsek �n is neked!. -erre Sessh nem tudott mit mondani, Rin ezt igennek vette. Levette a szellem ingj�t, amint Sesshoumaru nagyon megh�kkent. -Nagyuram, le kell vennem r�lad, hogy kitiszt�tsam a sebeidet. -Sesshoumaru megengedte �s a l�ny finoman kimosta tiszta v�zzel a sebeit, majd bekente gy�gyn�v�nyek nedveivel �s bek�t�zte. Sesshoumaru v�gig a l�nyt n�zte �s valami ismeretlen szeretet f�le kezdte �tj�rni. Mikor Sessh elaludt, Rin elment a patakhoz �s kimosta a szellem v�res fels�j�t majd visszament Sesshoumaruhoz. Kirakta annak ruhadarabj�t sz�radni majd letelepedett a szellem mell�. Sesshoumarunak egy �ra mulva felment a l�za. Rin let�pte kimon�ja szoknya r�sz�nek h�romnegyed r�sz�t. Azt bevizezte �s r�tette a szellem fej�re. �gy combja fel�ig �rt a szokny�ja. T�zif�t is hozott �s t�zet rakott. Sesshoumaru l�za nem akart lemenni �s Rin meg se tudta itatni a szellemet, mert az eszm�letlen volt, ez�rt a sz�j�b�l itatta meg a hatalmas d�mont aki bevolt takarva sz�rm�ly�vel �s �szre sem vette mi folyik k�r�l�tte. Sesshoumaru hajnalban �bredt fel �s le is ment a l�za. Ekkor megl�tta a t�z mellett kuporogva pihen�Rint. Fej�r�l leesett a rongydarab. Sessh amint megl�tta az igen mini kimon� als� r�sz�t, rt�gt�n leesett neki honnan val�. Sesshoumaru halkan megsz�lalt: -Alszik.... -Rin erre fel�bredt �s ragyog� szem�vel a szellemre n�zett �s mosolygott. Sesshoumaru �szrevette, hogy a l�ny majd megfagyott ez�rt odacs�szott mell�. -F�zol? -a l�ny nem tudott a szellem szem�be n�zve hazudni ez�rt a f�ldet n�zte. -Nem Nagyuram. Dehogy f�zok. Viszont Nagyuram fek�dj�n vissza �s pihenje ki mag�t. -Nem hiszek neked Rin. L�tszik rajtad, hogy majd megfagysz. -ezzel a l�nyra ter�tette pr�mj�t, aki erre felkapta a fej�t �s belen�zett a szellem szem�be. Sessh gyorsan a t�zre vitte tekintet�t, mert �gy �rezte, ha tov�bb n�z a l�ny szem�be, akkor nem tud m�r �llni a k�s�rt�snek. P�r nap telt el �gy, hogy kettesben voltak. Egyik este Rin feltette a k�rd�st, ami �vek �ta a fej�ben volt: -Mi�rt hagyt�l magamra Sesshoumaru-sama? -k�rdezte Rin egyenesen a szellem szem�be n�zve. -Mert nem akartam, hogy bajod essen mellettem. -mondta Sessh kicsit akadozva. Rin zavarban volt �s, hogy ezt Sesshoumaru ne vegye �szre, alt�rt a t�rgyt�l: -Mont elmegyek f�rdeni. -A szellem meglep�d�tt, hogy jutott ez a l�ny esz�be, de csak b�lintott. Rin elment a kis forr�shoz, levetk�z�tt �s bement a v�zba f�r�dni. Ekkor Sesshoumaru szellem szagot �rzett egyenesen a forr�s ir�ny�b�l, ahol Rin f�rd�tt. �pp id�ben �rt oda ugyanis ekkor rontott ki egy hatalmas s�rk�ny-d�mon az erd�b�l. -Most meghaltok, mert meg�lt�tek az �cs�met. -mondta, azzal elindult Rin fel�, de Sesshoumaru a l�ny el� �llt. A d�mon megl�tta Sessht, aki visszat�madt. A szellemek kegyetlen harcot kezdtek. Rin elb�jt egy szikla m�g�. Mikor el�j�tt m�g�le, m�r fel volt �lt�zve. Sessh megl�tta Rint �s egy kis ideig nem a harcra figyelt. A s�rk�ny ezt kihaszn�lva Sesshoumarura t�madt. Rin ezt �szrevette, de nem volt ideje sz�lni a szellemnek, mert az m�r nem tudott volna id�ben elugrani. Rin Sesshoumaru el� ugrott, �gy a t�masd�s �t �rte, amit�l r�gt�n �sszerogyott. Sesshoumaru megtelt haraggal �s a d�monra rontott a Toukijinnel. Rin pedig ugyanekkor a f�ld�n fekve energiag�mb�t k�ld�tt a s�rk�ny fel�. A k�t t�mad�s egyszerre �rte a s�rk�nyt, amit�l azonnal megsemmis�lt. Rin ekkor �sszeesett a f�ld�n. Nagyon s�lyos sebet szerzett, �m am�g el�ri a hal�l rettent� sokat kell szenvednie. Sesshoumaru felm�rte a helyzetet, de nem tudta mit tegyen.Mert ha Rin r�gt�n meghalt volna, akkor vissza tudn� hoznia Tensaiga seg�ts�g�vel. De a helyzet m�s volt. Rin �ri�si szenved�sek el� n�zett volna, miel�tt meghal. Sesshoumaru hozott egy kis vizet, megv�gta a csukl�j�t majd p�r csepp v�rt a v�zbe csepegtetett, amit megitatott Rinnel. Miut�n a l�ny megitta, jobban lett. A sebe kezdett gy�gyulni. Amikor visszanyerte a tudat, Sesshoumaru a karj�ban tartotta �s �gy vitte vissza a t�borhelyre. Rin nem hitt a szem�nek �s hitetlenkedve k�rdezte: -Mi t�rt�nt Sesshoumaru-sama? Nem haltam meg? Az hogy lehet? Sesshoumaru a t�z mellett elmondott mindent a l�nynak, azt is, hogy a sz�rnyet ketten puszt�tott�k el. -Rin...hogy lett�l ilyen er�s? -Mikor kisl�ny koromban egy faluban hagyt�l, egy var�zsl�n� vett sz�rnyai al�, aki megtan�tott, hogyan hozhatom ki magamb�l az ember bels� erej�t. -�rtem... mondd csak Rin. Mi�rt ugrott�l el�m, mikor a s�rk�ny megt�madott? -Sesshoumaru... Sesshoumaru-sama �n ...�n szeretlek. -mondta Rin, majd hirtelen elford�totta a fej�t