Tíz év telt el Rin távozása óta. Azóta a kislány gyönyörű nővé érett és mágiát tenult egy varázslónőtől így ő is varázslónő lett. Rin és fogadott anyja védték a falut a szellemektől. Rin most egyedül volt otthon, mert gondviselője a szomszéd faluba utazott segíteni. Sesshoumaru járta a világot, szellemeket ölt és öccsével hadakozott aki eközben elvette Kagomét és gyermekük született. Sango és Miroku is összeházasodtak és ikreik lette, aminek Miroku nagyon örült. Egy nap Rin kunyhójába egy sebesült falusi esett be. - Ri..Rin-sama...A falut me..megtámadták. -Ezzel a sérült kilehelte a lelkét. .Rin azonnal Íjáért és nyiláért nyúlt. Nem kellett sokáig mennie és meglátta a két szellemet. Az egyik egy hatalmas sárkány-démon, a másik pedig egy kutya-szellem volt. Harcuk közben lerombolták a falu egy részét. -Takarodjatok innen vagy az életetekkel fizettek! -a szellemek rá se hederítettek- .Én szóltam. -mondta Rin majd felhúzta az íját és a sárkány-démonra lőtt, aki mikor elérte a nyílvessző felüvöltött fájdalmában és támadást indított Rin felé. Rin egy energiagömböt lőtt ki a támadóra aki porrá lett. A kutya-szellem a lány felé nézett és belenézett annak barna szemébe, majd három ugrással az erdőben termett és eltűnt. Rin nem tudta honan, de ismerős volt neki a sárga szempár. Bevetette magát az erdőbe, a szellem után. Nem tudta mi, de valami hajtotta. Sesshoumaru eközben visszaváltozott emberi alakjába és egy fa alatt elaludt, hogy sérülései minél gyorsabban begyógyuljanak. Rin amikor odaért és meglátta az alvó Sesshoumarut, földbe gyökerezett a lába. Hirtelen minden eszébe jutott gyerekkorából. Sesshoumaru felébred. -Ki vagy? -kérdezte. "ismerős a szaga." gondolta -Gyere elő! Rin előrébb lépett a fa mögül. -Mit akarsz halandó? Talán engem is meg akarsz ölni? Rin szemei megteltek könnyekkel -Hát nem ismersz meg Sesshoumaru-sama? -kérdezte, majd közelebb ment a szellemhez. Sesshoumaru jobban szemügyre vette a lányt, majd elkerekedett a szeme. -A..az nem lehet...Rin?! -a lány bólintott, odaszaladt a szellemhez és szorosan átölelte. Sesshoumarun egy ismeretlen érzés lett úrrá, de hamar észbe kapott. Rin mikor felállt észrevette, hogy piros kimonója csupa vér. Ránézett a szellemre és észrevette, hogy vagy száz sebből vérzik. Gyorsan felállt és elszaladt. "Most meg hova megy? Csak nem hiányzik nekem? Miért voltam boldog mikor ittvolt velem? Sesshoumaru térj észhez hiszen csak egy halandó." Sesshoumarut gondolataiból sietős léptek zaja rázta fel. Rin jött. Keze tele gyógynövényekkel és friss vizet is hozott. -Te meg mit akarsz? -kérdezte Sessh a megszokott hangnemben. Rin csak rámosolygott. -Ellátom a sebeidet, ha megengeded Nagyuram. -Nincs szükségem egy halandó segítségére. -mondta lekezelően -Sesshoumaru-sama...kislányként a terhedre voltam. Most az egyszer had segítsek én is neked!. -erre Sessh nem tudott mit mondani, Rin ezt igennek vette. Levette a szellem ingjét, amint Sesshoumaru nagyon meghökkent. -Nagyuram, le kell vennem rólad, hogy kitisztítsam a sebeidet. -Sesshoumaru megengedte és a lány finoman kimosta tiszta vízzel a sebeit, majd bekente gyógynövények nedveivel és bekötözte. Sesshoumaru végig a lányt nézte és valami ismeretlen szeretet féle kezdte átjárni. Mikor Sessh elaludt, Rin elment a patakhoz és kimosta a szellem véres felsőjét majd visszament Sesshoumaruhoz. Kirakta annak ruhadarabját száradni majd letelepedett a szellem mellé. Sesshoumarunak egy óra mulva felment a láza. Rin letépte kimonója szoknya részének háromnegyed részét. Azt bevizezte és rátette a szellem fejére. Így combja feléig ért a szoknyája. Tüzifát is hozott és tüzet rakott. Sesshoumaru láza nem akart lemenni és Rin meg se tudta itatni a szellemet, mert az eszméletlen volt, ezért a szájából itatta meg a hatalmas démont aki bevolt takarva szörmélyével és észre sem vette mi folyik körülötte. Sesshoumaru hajnalban ébredt fel és le is ment a láza. Ekkor meglátta a tűz mellett kuporogva pihenőRint. Fejéről leesett a rongydarab. Sessh amint meglátta az igen mini kimonó alsó részét, rtögtön leesett neki honnan való. Sesshoumaru halkan megszólalt: -Alszik.... -Rin erre felébredt és ragyogó szemével a szellemre nézett és mosolygott. Sesshoumaru észrevette, hogy a lány majd megfagyott ezért odacsúszott mellé. -Fázol? -a lány nem tudott a szellem szemébe nézve hazudni ezért a földet nézte. -Nem Nagyuram. Dehogy fázok. Viszont Nagyuram feküdjön vissza és pihenje ki magát. -Nem hiszek neked Rin. Látszik rajtad, hogy majd megfagysz. -ezzel a lányra terítette prémjét, aki erre felkapta a fejét és belenézett a szellem szemébe. Sessh gyorsan a tűzre vitte tekintetét, mert úgy érezte, ha tovább néz a lány szemébe, akkor nem tud már állni a kísértésnek. Pár nap telt el így, hogy kettesben voltak. Egyik este Rin feltette a kérdést, ami évek óta a fejében volt: -Miért hagytál magamra Sesshoumaru-sama? -kérdezte Rin egyenesen a szellem szemébe nézve. -Mert nem akartam, hogy bajod essen mellettem. -mondta Sessh kicsit akadozva. Rin zavarban volt és, hogy ezt Sesshoumaru ne vegye észre, altért a tárgytól: -Mont elmegyek fürdeni. -A szellem meglepődött, hogy jutott ez a lány eszébe, de csak bólintott. Rin elment a kis forráshoz, levetkőzött és bement a vízba fürödni. Ekkor Sesshoumaru szellem szagot érzett egyenesen a forrás irányából, ahol Rin fürdött. Épp időben ért oda ugyanis ekkor rontott ki egy hatalmas sárkány-démon az erdőből. -Most meghaltok, mert megöltétek az öcsémet. -mondta, azzal elindult Rin felé, de Sesshoumaru a lány elé állt. A démon meglátta Sessht, aki visszatámadt. A szellemek kegyetlen harcot kezdtek. Rin elbújt egy szikla mögé. Mikor előjött mögüle, már fel volt öltözve. Sessh meglátta Rint és egy kis ideig nem a harcra figyelt. A sárkány ezt kihasználva Sesshoumarura támadt. Rin ezt észrevette, de nem volt ideje szólni a szellemnek, mert az már nem tudott volna időben elugrani. Rin Sesshoumaru elé ugrott, így a támasdás őt érte, amitől rögtön összerogyott. Sesshoumaru megtelt haraggal és a démonra rontott a Toukijinnel. Rin pedig ugyanekkor a füldön fekve energiagömböt küldött a sárkány felé. A két támadás egyszerre érte a sárkányt, amitől azonnal megsemmisült. Rin ekkor összeesett a földön. Nagyon súlyos sebet szerzett, ám amíg eléri a halál rettentő sokat kell szenvednie. Sesshoumaru felmérte a helyzetet, de nem tudta mit tegyen.Mert ha Rin rögtön meghalt volna, akkor vissza tudná hoznia Tensaiga segítségével. De a helyzet más volt. Rin óriási szenvedések elé nézett volna, mielőtt meghal. Sesshoumaru hozott egy kis vizet, megvágta a csuklóját majd pár csepp vért a vízbe csepegtetett, amit megitatott Rinnel. Miután a lány megitta, jobban lett. A sebe kezdett gyógyulni. Amikor visszanyerte a tudat, Sesshoumaru a karjában tartotta és úgy vitte vissza a táborhelyre. Rin nem hitt a szemének és hitetlenkedve kérdezte: -Mi történt Sesshoumaru-sama? Nem haltam meg? Az hogy lehet? Sesshoumaru a tűz mellett elmondott mindent a lánynak, azt is, hogy a szörnyet ketten pusztították el. -Rin...hogy lettél ilyen erős? -Mikor kislány koromban egy faluban hagytál, egy varázslónő vett szárnyai alá, aki megtanított, hogyan hozhatom ki magamból az ember belső erejét. -Értem... mondd csak Rin. Miért ugrottál elém, mikor a sárkány megtámadott? -Sesshoumaru... Sesshoumaru-sama én ...Én szeretlek. -mondta Rin, majd hirtelen elfordította a fejét